Különleges betűk Linz utcáin – egy város, amely másként ír. Ha egy városra gondolunk, általában nem gondolunk városbrand megjelenésére. Nem választjuk szét a látottakat, csak az összképet nézzük. S az azáltal keltett érzéseket, benyomást.
Pedig sok apró, egymással harmonizáló és összeillő részlet adja ezt a meghatározó érzést. Ez pedig nagyban befolyásolja a városhoz való viszonyunkat akár ott élőként, akár látogatóként. Ez a város vizuális identitása.
Linz Ausztria harmadik legnagyobb városa. Itt működik az ország legnagyobb acélipari társasága a Voestalpine AG, ami egyben a legnagyobb munkaadó is Linzben. A város fontos közlekedési központ is, ugyanis félúton található Bécs és München között.
Az ipara miatt a városhoz tartozó jelző évtizedeken át az „acélváros” volt. Nem éppen turista- és vendégcsalogató. Ezen szerettek volna változtatni és sokkal inkább a pezsgő kulturális és művészeti életet társítani a város nevéhez.
Sokat tettek azért, hogy a kultúra kiemelt szerepet kapjon a város életében. Így lett Linz 2009-ben Európa Kulturális Fővárosa. Ráadásul négy egyetemével jelentős egyetemváros is.
A klasszikus történeti múzeumok mellett számos modern múzeum is ezt a képet erősíti. Sőt, az acélgyártás is kapott egy külön helyet, ahol látványosan és interaktív úton mutatják be a folyamatot.
A történelmi belváros rendben tartott, a főtere Európa legnagyobb zárt tere csodálatosan rekonstruált barokk épületekkel. Nyüzsgő kávéházakkal és bájos városi eseményekkel és számos kulturális fesztivált rendeznek- azt hiszem, elérték a céljukat.
A világot járva, mindig figyelem az utcatáblákat. Nemcsak azért, hogy eljussak a célomig a segítségükkel, hanem a megjelenésüket is. Van, ahol egészen hasonló a nálunk található utcatáblákhoz, van, ahol egészen egyedi megoldásokat látok. Van, ahol az egész városban egységes, de vannak olyan helyek is, ahol a történelmi belváros kap csak más megjelenést.
Linznél feltűnt, hogy nagyon más a megszokott tábláktól, ráadásul bizonyos területeken fekete alapon fehér betűkkel festettek.
Kerestem, kutattam, melyik lehet ez a betűtípus s azt találtam, hogy létezik egy CAT Linz nevű betűcsalád, amit a régi linzi utcatáblák mintájára terveztek. Az eredeti, 1950-es évekből származó vázlat nagy valószínűséggel a Linzi Művészeti Iskola, későbbi művészeti főiskola, majd a mai Linzi Művészeti és Formatervezési Egyetem betű- és könyvtervező mesterkurzusáról származik, amelynek egykori igazgatója Friedrich Neugebauer professzor volt. Az eredetit akár a linzi formatervező szakiskolában, majd annak utódintézményében is tervezték Schreiber professzor irányításával. A pontos betűtervező azonban sajnos ismeretlen.
Friedrich Neugebauer nemcsak a fekete linzi utcatáblák betűit tervezte meg, de ezzel összhangban a házszámtáblákat is, amelyet 1951 és a 1990-es évek közepe között használtak Linzben.
A digitális, bárki által elérhető változatát Peter Wiegel készítette el, és nevezte el CAT Linz néven.
A CAT Linz egy elegáns betűtípus, amely kifejezetten a linzi utcatáblák stílusát követi — és ingyenes, nyílt licenszű (OFL), tehát kereskedelmi célra is felhasználható
Ennek a betűtípusnak az eredetije, még a digitális idők előttről, jól olvasható, elegáns és egy csipetnyit historizáló, ami az amúgy modern, pezsgő városnak olyan fűszert ad, ami által még inkább megkedveljük. Az utcatáblákról eszünkbe juthat régi nyomdai munkák során készülő könyvborítón megjelenő címsor, vagyis klasszikus a hangulatuk, mégis modern, letisztult a megjelenésük. A betűformák finom metszése, az „s” és „ß” karakterek íve, valamint a nagybetűk arányai a klasszikus antikva betűcsaládokat idézik.
1990-es évektől váltak szabályozottan kötelezővé az új, fehér alapon fekete feliratos táblák. Egy 2004-es szabályozás szerint a városban ezen stílusnak kell érvényesülnie: zománc alapú, RAL 9001 (meleg fehér) háttér, rajta fekete Weidemann betűtípus, narancssárga csík felül és alul, valamint a város címere. Ezt a betűtípust, feltűnően kerek, gömbölyű formák uralják. Kényelmesen olvasható, barátságos.
Sokan nem gondolnák, de a városbrand része az utcatábla is. Annak, hogy mit akar közvetíteni magáról egy település, milyen a vizuális megjelenése, fontos része az utcatábla, házszámtábla, ami a tájékozódás lényeges és jól látható része.
Linz esetében is ez a tipográfiai döntés nemcsak esztétikai szempontból különleges, hanem identitásformáló is: Linz városa ezzel a választással kulturális mélységet, egyfajta csendes eleganciát kommunikál – méltóan a város kulturális örökségéhez. S persze elérve célját: Linz többé nem „Az acélváros”, hanem egy szerethető, pezsgő, kulturálisan aktív osztrák város, aminek nem mellesleg jelentős acélipari tevékenysége is van.
A belvárosban mindkét (fehér és fekete alapú) típus előfordulhat, attól függően, hogy az épület vagy a környezete milyen státuszban van (műemlék, történeti jelleg, városi fejlődés része stb). Valamint feltehetőleg, ahol megvolt még az eredeti fekete tábla, oda nem tettek új, fehéret. Mindenesetre az összkép harmonikus, kellemes nyomot hagyó.
Ha érdekelne további városbrand bejegyzés, itt megnézheted.